129-es számú okiratcsomag
Felső Márton malom
Veszprém vármegye vízikönyve
a vízikönyv száma XI/12.(1)

Összefoglalás
A Felső Márton malom a Szakács-ér forrásától számítva negyedikként épült, a patak jobb
partján. Felső szomszédja az Alsó Márton malom, alsó szomszédja a Rákóczi malom. Az
1886-ban kiállított községi bizonyítványban nyolcadikként, "F. Márton" néven felsorolt
malom a 257 számú pápateszéri telekjegyzőkönyvben, 987-es helyrajzi számmal szerepel.
Ekkor ifj. gróf Esterházy Móricz a tulajdonos. Özv. Felber Mátyásné - kiskorú
gyermekeinek gyámjaként - 1901-ben kérvényezi az alispánnál, hogy a vízhasználat
jogosságát igazolják, és vezessék be a vízikönyvbe. Kérvényéhez 2 példányban mellékelte
a Török János pápai mérnök által készített műszaki leírást, a helyszínrajzot, a hossz- és
keresztszelvények valamint a műépítmények rajzát. Az alispán 1905 júliusában ki is adta az
engedélyokiratot özv. Felber Mátyásné nevére. Ettől kezdve a malmot "Felber", vagy
"Fölber" malomnak is nevezik. Felülcsapott vízikerekének átmérője 3.0, szélessége 0.80
méter. A malom üzeméhez engedélyezett vízmennyiség másodpercenként 110 liter. A
malomfelülvizsgálatot 1909 júliusában tartották meg, s miután mindent rendben találtak, az
egy pár 0.95 méter átmérőjű malomkővel "parasztőrlésre" berendezett malom - immár
engedélyokirattal felszerelve - tovább őrölhetett.
A vízikönyv dossziét két piros vonallal áthúzták és ráírták: VISSZAVONVA 7719/9/1967
szám alatt [S4-1]
(1) Székesfehérvári KMH Vízikönyvek, 158 (doboz), 129-es számú okiratcsomag, kézzel ráírva:
Bakonyér (Bánya-ér), Gerence, Cuha

Nagy Péter: A pápateszéri malmok vízikönyvei (Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány - Győr, 2014) - részlet