123-as számú okiratcsomag
Lukács malom
Veszprém vármegye vízikönyve
a vízikönyv száma XI/20.(1)

Összefoglalás
A forrástól számítva tizenkettedik malomként épült a Bánya-ér jobb partján, a Pápateszéren
átvezető főút északi oldalán. Felső szomszédja - a főút túlsó, déli oldalán a Kis malom, alsó
szomszédja a Sághi malom. Az 1886-ban kiállított - a pápa-ugodi Esterházy grófok 23
pápateszéri malmának tulajdonjogát igazoló - községi bizonyítványban tizenhatodikként,
"Lukács" néven felsorolt malom a pápateszéri 168-as számú telekjegyzőkönyvben 547
helyrajzi szám alatt található. Tulajdonosa ekkor ifj. gróf Esterházy Móricz. 1937-ben már
Ledó Pál a malom tulajdonosa, az 1938-ban kiállított engedélyokirat is az ő nevére szól.
Ekkortól kezdve napjainkig Ledó malomnak is nevezik. A malomnak az 1937-ben készült
műszaki leírás szerint 3.70 méter átmérőjű, 0.90 méter széles felülcsapott vízikereke van. A
malom üzeméhez engedélyezett vízmennyiség másodpercenként 200 liter, vagyis a Bányaér
átlagos vízhozama. A molnárnak évente 259 méter hosszú felső és 469 méter hosszú alsó
malomcsatornát kell tisztogatnia. Az engedélyokiratban előírt munka elvégzéséhez 917
köbméter földet kellett megmozgatni, ennek költségét a szakértő 280 pengőre becsülte.
A vízikönyv dossziét két piros vonallal áthúzták és ráírták: VISSZAVONVA 7719/17/1967
szám alatt [12-1].
(1) Székesfehérvári KMH Vízikönyvek, 158 (doboz), 123-as számú okiratcsomag, kézzel ráírva:
Bakonyér (Bánya-ér), Gerence, Cuha

Nagy Péter: A pápateszéri malmok vízikönyvei (Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány - Győr, 2014) - részlet