111-es számú okiratcsomag
Fenyőfő községi malom
Veszprém vármegye vízikönyve
a vízikönyv száma XI/22.(1)

Összefoglalás
A Bánya-éren, folyásirány szerint a forrástól számítva negyedikként, a patak jobb oldalán
épült. Az 1886-ban kiállított községi bizonyítványban tizennyolcadikként, Fenyőfő községi
néven felsorolt malom a 257. számú telekjegyzőkönyvben 963. helyrajzi szám alatt szerepel.
1907-től Fekete malomnak is nevezik. Vízikönyve a leggazdagabb valamennyi pápateszéri
malom levéltári anyaga között.
Az Eszterházy Mór tulajdonjogát igazoló, 1886. november 16-án kiállított községi bizonyítvány
alapján hét évvel később, 1893-ban Veszprém vármegye alispánja határozatban
ismerte el a vízhasználat jogfolytonosságát. Öt hónappal később a határozat jogerőre emelkedéséről
értesíti az érdekelteket. Az időrendben következő dokumentum a vármegye
törvényhatósági bizottságának véghatározata. Ebből az iratból tudjuk, hogy Fenyőfő község
1907. június 23-án nyilvános árverésen eladta a malmot Fekete Mihály pápateszéri
molnárnak, 1804 koronáért. Az adásvételi szerződés valószínűleg soha nem kerül be a
vízikönyv iratai közé, ha Fekete Mihály maga megy el az érverésre, s nem megbízottat
küld maga helyett Stuppacher Lőrincz személyében. Így azonban a törvény vármegyei
őreinek gyanús lett a dolog, kivizsgálást rendeltek el. A bakonyszűcsi körjegyzőnek kellett
jelentést írnia, hogyan is volt az a nyilvános árverés. A vármegye törvényhatósági bizottsága
végül kisebb módosítással jóváhagyta a szerződést, ám utasította Fenyőfő község
képviselő testületét, hogy az ezen jogügyletből befolyó vételár összegét, mint csonkítatlanul
fenntartandó községi törzsvagyont (...) a "Pápai Takarék-pénztár"-ban kötményezett betét
könyvre helyezze el, s annak megtörténtét a pápai járás főszolgabírája által igazolandó
felterjesztésben a vármegye alispánjának jelentse be. Így került hát Fekete Mihály tulajdonába
Fenyőfő község malma.
A malom 1909 február 8-án kiállított első engedélyokirata mindazonáltal még Fenyőfő
község közönsége nevére szólt, amint a mellékleteként csatolt, Török János mérnök által
készített szép rajzokon és az engedély jogerőre emelkedéséről szóló értesítőben is Fenyőfő
község a malom tulajdonosa. A pápai főszolgabíró a Fenyőfő község nevére szóló engedély
kiadása után néhány héttel, február 23-án már jelezte az alispán hivatalának, hogy a
kérdéses malom Fenyőfő község által nyilvános árverésen 1907 junius 20-án Fekete Imre
pápateszéri lakos molnárnak eladatván és a szerződés az 1618jkv./18131/907 sz.
törvényhatósági bizottsági határozattal jóváhagyatván, - Kérem a vízikönyvnek és
engedélyokiratnak ehhez képest teendő kiigazítását. Ám ebben a levélben is volt hiba, a
főszolgabíró rosszul írta az új tulajdonos nevét (Fekete Mihály helyett Imrét írt) és pontatlanul
jelölte meg az adásvétel dátumát is (június 20-át írt 23. helyett). Az alispáni hivatal
gyorsan korrigálta a hibát, már március 15-én utasította a vízikönyv vezetőjét, vezesse át a
szükséges változásokat, Fekete Mihály mégis csak öt évvel később, 1914-ben kapta meg a
nevére szóló vízhasználati engedélyt. Ebben azonban ő maga is ludas volt, amint a következőkben
látni fogjuk.
Egy 1910 augusztusában felvett malomvizsgálati jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a malomtó
vizét fél méterrel magasabbra duzzasztották Fekete Mihály malmánál, mint a megengedett.
Ezért Tarján Ernő királyi mérnök, hatósági szakértő nem helyezte el a magassági jegyet, a
felülvizsgálatot vezető pápai főszolgabíró pedig eredménytelennek jelentette a felülvizsgálatot.
1914 novemberére azután elkészült, a már Fekete Mihály nevére szóló vízhasználati
engedélyokirat. A műszaki leírást és a terveket - Török János korábbi műszaki
rajzait, felvételezéseit felhasználva - ifj. Stetka Péter készítette. A dokumentumból tudjuk,
hogy a malom ekkor még parasztőrlésre volt berendezve. A műépítményeket jelölő rajzon
ugyanakkor hengerszék, liszthenger, felvonó, stb. látható. A nyilvánvaló ellentmondás
egyik lehetséges magyarázata, hogy a műszaki leírás szövege még a korábbi, Török Jánostól
származó 1909-es állapotot írja le, az 1913-ban datált rajzok pedig már a korszerűsítés
utáni helyzetet mutatják.
A szép helyszínrajz pontos adatokat közöl a Fenyőfői községi malom, valamint alsó és felső
szomszédainak elhelyezkedéséről, a malomépületek főbb méreteiről, még a malom-tavak
helyrajzi számáról is, a Staub és a Hofstädter malom közötti Elpusztult malom helyéről. Az
1909-es és a későbbi, 1939-ben kiadott helyrajzi számok összevetéséből pontosan meg
lehet határozni a malmok helyét a mai helyrajzi számokkal jelölt térképeken is.
A Fenyőfő községi malom és másik öt pápateszéri malom építészeti felmérését, a szentendrei
Szabadtéri Néprajzi Múzeum megbízásából 1975-ben a budapesti Kassák klub tagjai
- a magyar táncházmozgalom alapítói - végezték. A felmérés tervlapjai az SZNM Népi
Építészeti Archívumában ma is megtalálhatók(2).
A vizikönyvet tartalmazó kék dossziét piros vonallal átlósan áthúzták és ráírták:
VISSZAVONVA 7719/19/1967 szám alatt [B4-1].

(1) Székesfehérvári KMH Vízikönyvek, 158 (doboz), 111-es számú okiratcsomag, kézzel ráírva:
Bakonyér (Bánya-ér), Gerence, Cuha
(2) FAN 598 – Andrássy malom, Horváth József vízimalma. FAN 600 – Fenyőfői vízimaalom, Fekete
Mihály vízimalma. Fan 608 – Bolla malom, gr. Eszterházy Móricz vízimalma, Kurics malom. FAN
609 – Kuti vízimalom, grf. Eszterházy Móricz vízimalma, Kapcsándy Gyula vízimalma. FAN 611 –
Birkás malom, Bögi István vízimalma. FAN 612 – Csigi malom, Dobos malom.

Nagy Péter: A pápateszéri malmok vízikönyvei (Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány - Győr, 2014) - részlet