127-es számú okiratcsomag
Sághi malom
Veszprém vármegye vízikönyve
a vízikönyv száma XI/15.(1)

Összefoglalás
A forrásától számítva tizenharmadik malomként épült a Bánya-ér jobb partján, a később
létesített vasúti pályától délre, alig 100 - 150 méterre. Felső szomszédja a Lukács malom,
alsó szomszédja a Bánya-ér teszéri területén tizennegyedik, egyben utolsóként épült
Fancsali malom. Az 1886-ban kiállított - a pápa-ugodi Esterházy grófok 24 pápateszéri
vizimalmának tulajdonjogát igazoló - községi bizonyítvány harmadikként sorolja fel, a
169-es pápateszéri telekjegyzőkönyv 607-es helyrajzi száma alatt. Ekkor ifj. gróf Esterházy
Móricz volt a tulajdonosa. Az 1937-ben készült műszaki leírásban már Bucs Kálmán a
tulajdonos, az ő nevére szól az 1938-ban kiállított engedélyokirat is. Ettől az időponttól
kezdve napjainkig Bucs malomnak is nevezik. Felülcsapott vízikerekének átmérője 2.90,
szélessége 0.72 méter. A malom üzeméhez engedélyezett vízmennyiség 200 liter
másodpercenként. A vasúti pálya közelsége miatt a malomcsatorna évente kötelező júliusi
tisztogatása előtt a molnárnak értesítenie kellett a Magyar Királyi Államvasutak pápai
osztálymérnökségét. A Sághi malom műszaki leírásából és a hozzá tartozó részletes
helyszínrajzból tudjuk meghatározni az egykori Fancsali malom pontos helyét.
A vízikönyv dossziét két piros vonallal áthúzták és ráírták: VISSZAVONVA 7719/12/1967
szám alatt [B13-1].
(1) Székesfehérvári KMH Vízikönyvek, 158 (doboz), 127-es számú okiratcsomag, kézzel ráírva:
Bakonyér (Bánya-ér), Gerence, Cuha

Nagy Péter: A pápateszéri malmok vízikönyvei (Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány - Győr, 2014) - részlet