Az 1850-es évek kataszteri térképén Bakonyszentlászlón, a Malomtisztásnál eredő, később a Sokorói Bakony-érbe torkolló patakra épülve a következő malmokat találtam a falu területén.

Ezek a víz folyásiránya szerint, a forrástól kezdve sorrendben az alábbiak:

1. Herrschaftliche Mühle (hrsz 4014)

2. Deutsch: Gemeinde Mühle (hrsz 4005)

3. Ung: Gemeinde Mühle (hrsz 3992)

4. Albertok Mühle (hrsz 3314)

5. Csörnyei Mühle (hrsz 3309)

6. Albert Mühle (hrsz 3303)

X

Az egykori bakonyszentlászlói vízimalmok a település nyugati oldalán, a mai Jókai utca folytatásában, a Pápateszérre vezető úttól jobbra és balra állottak. Ma már egyik épület sincs meg, de a malmok helye az 1857-es kataszteri térkép georeferált, digitális változatának segítségével (www.mapire.eu) pontosan meghatározható. A térképen név nélkül jelölt patak forrásai Bakonyszentlászló területén, a Málé-hegy alatt, a mai Arany János utcától nyugatra vannak. A kataszteri térkép 4010 helyrajzi számmal, Malomtisztás néven jelöli ezt a területet. A német és a magyar községi malmok közötti, 3997 – 3999 hrsz. terület neve ugyancsak Malomtisztás a kataszteri térképen. A patak Gic területén csatlakozik a Sokorói Bakony-érbe.

A Teszérre vezető úttól balra, a forrás után elsőként az Urasági malom (Herrschafltilce Mühle), másodikként a Német községi malom (Deutsch Gemeinde Műhle) állott.

A források után harmadikként épült Magyar községi malom (Ung. Gemeinde Mühle) malomtava a Teszérre vezető út bal oldalán, maga a malomépület az út jobb oldalán állott.

Az egykori Gerencsérrel határos részen, de még szentlászlói területen további 3 malom, az Albertok Mühle, a Csörnyei Mühle és az Albert Mühle őrölt. A Deutsch Gemeinde Mühle, vagyis a német községi malom épülete a patak bal partján, a többi malom a jobb parton állott. Valamennyi malomhoz tartozott malomtó, ezeket a kataszteri térkép külön helyrajzi számmal jelöli.

A Jókai utca Arany János utca folytatásában, az egykor Teszérre vezető út jobb és bal oldalán, a 17.7848 / 47.3887 erdős területen kell keresni az egykori szentlászlói magyar községi malom maradványait.

A Deutsch Gemeinde Mühle és a Herschaftliche Mühle, magyarul a német községi malom és az urasági malom nyomait a balra kanyarodó Arany János utca nyugati oldalán, az Albertok, a Csörnyei és az Albert malmok helyét a Rákóczi utcától nyugatra, egy nagy összefüggő szántó terület nyugati oldalán, az erdővel határos részen, a patakmeder mellett kell keresni.

A magyar és a német községi malmok közötti távolság 450 m, a német és az urasági malom között 310, a Csörnyei és az Albertok malom között 170 m, az Albert és a Csörnyei malom között 360 m a távolság.

Az Albert malom fölötti két malom, a Chehi malom felső és a Csehi malom alsó már az egykori Gerencsér falu (ma Gichez tartozó) területén állott.

Érdemes lenne, a területek tulajdonosainak engedélyével, az önkormányzat szervezésében egy-egy táblával jelölni a helyeket, ahol egykor a bakonyszentlászlói patakmalmok állottak, az urasági malom, a német községi malom, a magyar községi malom, az Albertok malom, a Csörnyei malom és az Albert malom.

Vízimolnárok Bakonyszentlászlón a 19. században

Az 1848. évtől kezdődően 1900-ig néztem át a bakonyszentlászlói egyházi - evangélikus és a katolikus – valamint az 1895-től bevezetett állami anyakönyveket. Az evangélikus anyakönyveket magyar nyelven vezették, feltüntetve a „szülék neveik, polgári sorsok és lakhelyük”. A katolikus plébánián 1841-től már magyar nyelven vezették az anyakönyvet. Az „állapotya” rovatba 1842-től nemtelen, adózó, vagy új polgár bejegyzés került. A lakhely rovatba csak a település nevét írták, így a katolikusokról nem tudjuk ki volt molnár és ki nem. 1852-től amint az egész országban, úgy itt is újra latinul vezették az anyakönyvet a katolikus templomokban. A lakhelyet ekkor már pontosan, házszámmal jelölték, a szülők foglalkozását azonban továbbra sem lehet megállapítani.

1862-től azután ismét magyar nyelvű az anyakönyvezés, eleinte nehezen olvasható, de 1864-től azután az „állapotya” rovatban jegyzik a szülők foglalkozását is, így ettől az időponttól ismerjük Bakonyszentlászlón a római katolikus vallású molnárcsaládokat is.

A molnárokra és a molnárfeleségekre vonatkozó első adat: 1774-ben született Katona Anna, aki Albert János molnár özvegyeként, 81 éves korában halt meg 1855.01.23-án.

A következő adat: Kováts János, a helység molnárja 1782-ben született és 68 éves korában, 1850.04.07-én halt meg. A „helység molnárja” anyakönyvi bejegyzés minden bizonnyal azt jelenti, hogy Kováts János volt a magyar községi malom (a kataszteri térképen: Ung. Gemeinde Mühle) molnárja. Egy másik, 1849.05.18. kelt bejegyzés alapján megállapítható, hogy ekkor, Gáspár fiúk születésekor már Polgár Istvány – felesége Kováts Sófi - volt a községi malom molnárja. Polgár István benősült a községi malomba, feleségül vette Kováts molnár lányát, Zsófiát. Bevett szokás volt ez akkoriban.

Az időrendben következő bejegyzés: Barabás Susánna, néhai Duchony János molnárnak özvegye 1808-ban született és 52 éves korában, 1860.03.09-én halt meg a no. 6. számú szentlászlói házban – ez utóbbi adat térképi vizsgálata alapján lehet megtudni, hogy Duchony János özvegye melyik malomban élt. Fiúk, Duchony Ferentz 1828-ban született, az anyakönyvi bejegyzés szerint ekkor apja „Nmes Duchony János Molnár Mester ember, zsellér”.

Albert Mihály molnár 1810-ben született és 68 éves korában, 1878.12.22-én halt meg Bakonyszentlászlón, a n. 22. számú házban. Első felesége Baranyai Éva 1821-ben született, 1867-ben, 46 éves korában halt meg. Gyermekeik is: János (1852-1853), Erzsébet (1856-1857), Miután megözvegyült, Albert Mihály 1868-ban feleségül vette Polgár Katalint, Német Ferenc özvegyét.

György Gábor molnárlegény 1817-ben született és 1856-ban, 39 évesen halt meg Bakonyszentlászlón.

Polgár István 1819-ben született, Gáspár fia születésekor, 1849 májusában, 30 évesen ő volt a „helység molnárja”, két hónappal később, július 30-én, a kolera áldozata lett Bakonyszentlászlón.

Bognár István molnár 1822-ben született, 1888-ban halt meg.

Az Albert malom molnárainak másik ága Albert Istvány – első felesége Német Katalin, második felesége László Éva – családja. Albert István 1828-ban, első gyermeke, Sofia születésekor az anyakönyv szerint „molnár mester ember, helyes gazda”. Négy évvel később, 1832-ben, János fia születésekor, majd 1833-ban Sofia lánya születésekor már „céhbeli molnár mester ember”. Albert István vagy a szomszédos Pápateszéri Molnár Céh, vagy a Veszprém Vármegyei Molnár Céh mestere lehetett.

Lányukat, az 1851-ben született Katalint Rotaridesz Gábor molnárlegény vette nőül 1856.01.28-án, így ettől kezdve a n. 22. sz. házban ő lehetett volna Albert István utóda, ám felesége, Katalin 22 éves korában, 1857-ben meghalt.

A Csörnyei malom molnáráról a vizsgált időszak anyakönyveiben 1862.11.29. dátum az első bejegyzés, ekkor született Ferencz, Csörnyei Sándor molnármester és felesége, Csörnyei Susa fia a 72. sz. házban. Zsuzsánna, Csörnyei Sándor molnár mester özvegye 1829-ben született és 1894-ben, 65 éves korában halt meg. A 72. sz. épületben (amely minden bizonnyal a Csörnyei malom házszáma) született 1859.10.02-én Lidi, Bognár István molnár és felesége Takáts Örse lánya. Két évvel korábban, 1857.07.10-én, Mári lányuk a 43. sz. épületben született, ez valószínűleg azt jelenti, hogy Bognár molnár ekkor még ott dolgozott.

1867-től Csörnyei Lajos – felesége Járfás (Gyárfás) Judit – molnár neve is feltűnik az anyakönyvekben, gyermekeik születésekor egy alkalommal a 45. sz. szerepel, a többi esetben nincs kitöltve a korabeli házszám rovata.

A pápateszéri anyakönyvekben 1799-ben, 1801-ben és 1805-ben találkozunk a Csörnyei névvel, mikor Nagy Mihály és felesége – Csörnyei Katalin - gyermekei, József, János és Julianna születnek.

1864-től kezdődően találkozhatunk Németh Sándor molnár – felesége Finta Éva, 1887-től Németh Mihály molnár – felesége Fodor Zsuzsánna nevével. Gyermekeik, József (1887) és Imre (1889) születésekor lakhelyként „B.szentlászló, a malomban” szerepel, feltehetően ez a magyar községi malom volt.

Ugyancsak 1864-től szerepel a bakonyszentlászlói anyakönyvekben Kolonics János molnár mester és felesége, Dömötör Katalin neve. Gyermekeik: Erzsébet (1864), János (1865), Karolina (1868). Kolonics János 30 éves korában, 1864-ben nősült, 35 éves korában, 1868 decemberében halt meg. Az anyakönyvekből nem derül ki, melyik malom molnárja volt.

Sábel Simon molnár – felesége Fürst Rézi – nevével 1865-től találkozunk az 1848 – 1900 közötti szentlászlói anyakönyvekben. Gyermekeik: Mári (1865), Margit (1868), Mihály (1871), Rozália (1874), Terézia (1876). Az anyakönyv szerint a gyiróti születésű Sábel Simon 24 éves ifjú legény már molnár mester volt, mikor 1864-ben feleségül vette Fürst Trézsi 20 éves hajadont, földmíves lányát. Nem tudni melyik malomban éltek.

1872-től Ihász Lajos pápateszéri születésű molnár és felesége, Gaja Josefa (Tósok Berény) neve is szerepel a bakonyszentlászlói anyakönyvbe. Géza fiúk (1872), Katalin lányuk (1876) és Pál fiúk (1879) születésekor molnár, negyedik gyermekük, Pál (1881) születésekor már kézműves megjelölés olvasható a szülők „állapotja”, vagyis az apa foglalkozása rovatban. Ihász Lajos tehát 1872–76 között molnár, 1881-ben kézműves volt Bakonyszentlászlón. Az 1880-as években új foglalkozásként több esetben is találkozunk a kézműves megjelöléssel. Az, hogy a kézműves megnevezés mit jelentett ebben az időben, további tájékozódást igényel. Kovács, bognár, kádár, asztalos, takács, fazekas, csizmadia, cipész foglalkozás is volt ekkoriban Bakonyszentlászlón, tehát a kézműves kifejezés valami mást, talán fából használati tárgyakat készítő foglalkozást jelöl. 1893-ban Jónás János foglalkozása „hangász”.

További, bakonyszentlászlói molnárok és feleségeik:

Mauer Alajos molnármester – felesége Hütler Juliánna (1866)

György Mihály molnár – felesége Kováts Katalin (1848)

Danka János molnár – felesége Baranyai Éva (1865)

Wachtler Lajos molnárlegény – felesége Horváth Juliánnna (1895)

Vachtler József molnár segéd – felesége Horváth Julianna (1900)

A korábbi és a későbbi anyakönyvi adatokat, valamint a telekkönyvi iratokat átvizsgálva nyilván bővíthető még az egykori szentlászlói molnárok köre.

***

Nem molnárcsaládokra vonatkozó, figyelmet érdemlő adatok az 1848–1900 közötti b.szentlászlói anyakönyvekben:

A szentlászlói katolikus plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése szerint 1866. április 1-jén Bakonyszentlászlón halt meg gróf Esterházy Sándor „földesúr s tábornok”.

„Mozsárágyúval véletlenül agyonlőtte magát Karácsony előtti este” - ez a bejegyzés olvasható Zámbó Sándor urasági cseléd 1868. december 24-én történt halálesetéről a bakonyszentlászlói katolikus egyház halotti anyakönyvében. A következő oldalon ugyancsak * megjelöléssel: „A »Kesellői pagonyban« egy fát vágván le, mely őt a nélkül, hogy egy szót szolhatott volna, agyonütötte.”

Egy 1854-decemberi bejegyzés szerint ebben az időben Horváth Lőrincz volt a magyar falu csikósa.

Ebben az időben Nemesnépi Diénes Gábor volt a lelkész Magyarszentlászlón, aki ott kötött házasságot is: 1848 január 25-én feleségül vette N. Dregály Susánna kisasszonyt. Szakonyi Mátyás, a szomszédos Bakonytamási evangélikus lelkésze eskette az ifjú párt.

Az utolsó bejegyzés a bakonyszentlászlói evangélikus születési anyakönyvben: 1895. szeptember 14-én: 1895. október elejétől – Az ezen lezárás után következő adatok nem bírnak a közokirat erejével; hanem csak egyházi okmányok.”

Nagy Péter – Abda, 2018 július